Francia bisztrókonyha

Van nekem egy nagyon kedves barátnőm, Ági, aki mindig reklamál, ha nem teszem fel, mit készítettünk a főzőiskolában. Mert az egy dolog, hogy elmesélem, de ő bizony látni is szeretné. Ezzel a bejegyzéssel megint megcsúsztam kicsit, de azért remélem nem haragszik meg nagyon érte. Francia bisztrókonyha főzőest Várvizi Péter vezetésével.

Minestrone leves:

Nem a klasszikus változat, de annál sokkal ízletesebb. Egyetlen "szépséghibája", hogy a betétként benne található blansírozott zöldségeket bizony brunoise-ra kell darabolni. A levest paradicsom és narancslé keverékében főtt zöldségek turmixolása után kaptuk.

Hachis parmentier queue de boeuf et fois gras:

Képtelenség volt a nevét lefordítani. Olyasmi étel ez Franciaországban, mint nálunk a rakott burgonya, csak annak szofisztikáltabb változata. Marhafarokból és marha alapléből ragut készítettünk, erre jött a kecskesajttal és a parmezánnal ízesített burgonyapüré, néhány szelet tisztított vajban sült burgonyachips, zárásként pedig egy szelet libamáj és julienne-re vágott retek, néhány szál kakukkfűvel. Minden falatot kiélveztünk, valami fantasztikus volt, mindenki szorgalmasan kikanalazta az utolsó darabokat is. A kiskanalak csak úgy csörömpöltek a tálkák alján.

Citromos vaníliakrémes torta:

Ropogós sablage, vaníliakrémben megbújó citromkrém, piskóta zöld citrommal, temperált étcsokoládé. Hamar elfogyott.

Fantasztikus vacsora volt. A főételt biztos el fogom még készíteni. A levest szeretném megúszni, de erős a gyanúm, hogy nem fogom. Ugyan nagyon finom, de mondtam már, hogy nem szeretek brunoise-t vágni a zöldségekből? Na de ki szeret? Bár mostanában kezdek belejönni a gyakorlatba. Hála egy nagyszerű séfnek, akitől tanulhatok.