A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 16., hétfő

Nagymamám krumplis kőttese és a szentendrei Skanzen


Szombaton a hideg őszi eső ellenére is volt aki szabadtéri programot szervezett és eljött Szentendrére a Skanzenba. Én is ott voltam, sütöttem és főztem egy csodálatos régi házban, a kemencében és a fatüzelésű épített sparheten. 
Nagyon nagy élmény volt, nagyon jól éreztem magam, bár borzasztóan izgultam, hogyan  fog sikerülni. De amikor a kőttest kivettem a sütőből és megkóstoltam, visszatértek a régi emlékek, igen, sok-sok évvel ezelőtt ugyanezt az ízt éreztem, mikor nagymamám kivette a sütőből a forró krumplis kőttest. 
Minden nagyon hamar elfogyott, a gyerekek még repetázni is visszajöttek, tündériek voltak.  (Indulás előtt mindenre kiterjedő listát írtam az alapanyagokról, amit magammal kell vinni. Természetesen mi maradt itthon? Amit nem írtam a listára, a  fényképezőgép és az innivalóm.)



Hozzávalók:

40 dkg főtt, áttört burgonya, csipet só, 10 dkg cukor, 2 tojás, 2 dkg élesztő, 3 dl langyos tej, 2 evőkanálnyi olvasztott vaj, 70 dkg liszt, 20 dkg házi szilvalekvár, 1 tojás sárgája a kenéshez

Elkészítés:

A langyos tejben az élesztőt megfuttatjuk. A burgonyát héjában megfőzzük, ha kihűlt megpucoljuk és krumplinyomón átnyomjuk. Ezután a burgonyához hozzáadtam a tojásokat, a csipet sót, cukrot és a tejben megfuttatott élesztőt, az olvasztott vajat és simára kevertem és annyi liszttel dagasztottam ki, hogy se kemény, se lágy ne legyen a tészta állaga. Nagyon ragad! 
Gombócokat formáztam belőle a tenyeremben, a közebébe tettem egy evőkanálnyi szilvalekvárt. Tepsibe rendeztem őket és meleg helyen a triplájára kelesztettem őket. (Kb. 1 óra)  A tetejét tojássárgájával megkenjük és 20-30 perc alatt 180 fokos sütőben megsütjük.



2013. február 22., péntek

Télbúcsúztató

Ha már kint rendületlenül szakad a hó. Ilyenkor legszívesebben egy könyvvel a kézben takaróba burkolózva forró csokit kortyol az ember. 




2011. szeptember 9., péntek

Sorsoltam!

Ma reggel megtartottam a meghirdetett ajándéksorsolást. Tegnap este még azon voltam, hogy a random.org gépi sorsolását veszem igénybe. Ma reggel mégis úgy döntöttem, hogy az első sorsolást a blogomon a kisfiam segítségével bonyolítom le. Milyen jól tettem. Nagyon élvezte, öröm volt nézni. Még iskolába indulás előtt én megírtam a cetliket, hajtogattam, tálba dobtam. Ő pedig keverte a cetliket a tálban, majd kihúzott egyet, közben én fotóztam, hogy minden lényeges mozzanatot megörökítsek.


Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt. Nagyon jó volt olvasni a hozzászólásokat, mindegyik nagyon érdekes volt számomra.



A korábbi bejegyzésben az én véleményemet nem olvastátok. Azt erre a posztra tartogattam. Hozzám a francia és a görög konyha áll legközelebb. Igazából mindent szeretek, mindent szívesen kóstolok és kipróbálok, de úgy gondolom, mégis ez a kettő, amelyik a legközelebb áll hozzám. A francia a kifinomultsága és sokrétűsége miatt, a görög pedig nyaralások emlékét idézi.



A sorsolás eredménye pedig, akinek a nevét a kisfiam kihúzta a tálból:  kekezust.


Gratulálok a nyereményedhez! Kérlek írj egy e-mailt a vaniliaakonyhaban@citromail.hu e-mail címre, küld el a neved, címed, telefonszámod.
Nyereményedet a kiadótól fogod megkapni, a sorozat kötetei azok megjelenésekor kerülnek postázásra.

2011. március 31., csütörtök

A kezdet

Hogy miért is kezdek el blogolni, mikor számtalan gasztroblog van már? Kedvtelésből, hobbiból, hogy megosszam konyhai sikereim azokkal, akiket ez érdekel.
Sokszor kérnek tőlem receptet barátok. Úgy gondoltam, legyen egy helyen, ahol bármikor visszaolvasható.
A neve pedig? Először Vanília a konyhában volt, mint ahogy az URL is jelzi. Fél óra múlva átneveztem. Szerintem ez marad a címe: Orchidea a konyhában. Egyrészt, mert a vanília is orchidea, másrészt, mert az észak-keleti fekvésű hatalmas konyhaablakban az orchideáim fantasztikusan érzik magukat, mindig újabb virágrengeteggel örvendeztetnek meg. Annyira, mint amennyire az igazi vanília tud emelni az ételek élvezeti értékén.