Francia bisztrókonyha

Van nekem egy nagyon kedves barátnőm, Ági, aki mindig reklamál, ha nem teszem fel, mit készítettünk a főzőiskolában. Mert az egy dolog, hogy elmesélem, de ő bizony látni is szeretné. Ezzel a bejegyzéssel megint megcsúsztam kicsit, de azért remélem nem haragszik meg nagyon érte. Francia bisztrókonyha főzőest Várvizi Péter vezetésével.

Minestrone leves:

Nem a klasszikus változat, de annál sokkal ízletesebb. Egyetlen "szépséghibája", hogy a betétként benne található blansírozott zöldségeket bizony brunoise-ra kell darabolni. A levest paradicsom és narancslé keverékében főtt zöldségek turmixolása után kaptuk.

Hachis parmentier queue de boeuf et fois gras:

Képtelenség volt a nevét lefordítani. Olyasmi étel ez Franciaországban, mint nálunk a rakott burgonya, csak annak szofisztikáltabb változata. Marhafarokból és marha alapléből ragut készítettünk, erre jött a kecskesajttal és a parmezánnal ízesített burgonyapüré, néhány szelet tisztított vajban sült burgonyachips, zárásként pedig egy szelet libamáj és julienne-re vágott retek, néhány szál kakukkfűvel. Minden falatot kiélveztünk, valami fantasztikus volt, mindenki szorgalmasan kikanalazta az utolsó darabokat is. A kiskanalak csak úgy csörömpöltek a tálkák alján.

Citromos vaníliakrémes torta:

Ropogós sablage, vaníliakrémben megbújó citromkrém, piskóta zöld citrommal, temperált étcsokoládé. Hamar elfogyott.

Fantasztikus vacsora volt. A főételt biztos el fogom még készíteni. A levest szeretném megúszni, de erős a gyanúm, hogy nem fogom. Ugyan nagyon finom, de mondtam már, hogy nem szeretek brunoise-t vágni a zöldségekből? Na de ki szeret? Bár mostanában kezdek belejönni a gyakorlatba. Hála egy nagyszerű séfnek, akitől tanulhatok.

Bodzás eperlekvár

Eszter, az eszter befőz blog szerzője nagy befőzős akciót hirdetett. Eszterrel tavaly nyáron találkoztam először egy rendezvényen, utána a FB-on keresztül ismertem meg a blogját. Azóta követem, hogy milyen különlegességeket készít, befőz. Télen-nyáron, tavasszal és ősszel.  Most pedig befőzni invitál minket is. Akik csatlakoztunk a csoporthoz vállaljuk, hogy 1 éven keresztül minden hónapban befőzünk valamit. Az akció májusban indul és gyakorlatilag bárki csatlakozhat. Meg lett hirdetve egy bemelegítős 0. hónap is, azon nem vettem részt, bár  medvehagyma pesto-t  én is készítettem, az volt a hónap sztárja.

A tavalyi nagyon jól sikerült bodza-eper párosítás után biztos voltam benne, hogy ez a páros az idén nem csak sorbet-ban fog megjelenni. Mielőtt azonban nekiláttam, szétnéztem más blogokon is, és akkor bukkantam erre  a bodzás eperlekvár receptre. Tünde lekvárjait volt szerencsém kóstolni,  egytől egyig szenzációsak, amikor pedig azt mondja, hogy mind közül ez bodzás eper a legfinomabb, elhiszem neki és nekiálltam elkészíteni.

Hozzávalók:
1,5 kg eper
35 dkg cukor (nádcukor vagy nyírfacukor is lehet)
1 citrom leve
10 bodzavirág ernyő
1 cs dzsemfix 3:1

Elkészítés:

Az epret megmosom, alaposan átnézem, ha van benne hibás, azt félreteszem. A hibátlan gyümölcsöket felkockázom, majd a cukorral és a citrom levével összeforgatom és 3-4 órát állni hagyom, hogy levet eresszen. Ezt követően a tetejére teszek 10 bodzavirág ernyőt úgy, hogy a virágok érintkezzenek az eperrel, az eper levével, kicsit bele is nyomkodom. Lefedem és 12 órát pihentetem a hűtőben. Ezután a bodzavirág  ernyőket leszedem róla, átöntöm egy 2 literes vaslábasba, felforralom, rászórom a dzsemfixet, majd forralom pár percet. A habot lekanalazom a tetejéről.
Ha elérte a megfelelő állagot, sterilizált üvegekbe töltöm színig. Rácsavarom a kupakot, fejtetőre állítom, bebugyolálom egy meleg takaróba és ott hagyom kihűlni. Másnap felcímkézem és mehetnek a kamrapolcra.
Az eredeti recept 2 csomag dzsemfixet ír, én 1,5 csomagot használtam, de elég az 1 csomag. Én jobban szeretem a kicsit hígabb dzsemeket, lekvárokat, a hűtőbe téve még úgyis szilárdulnak és jól kenhető lesz.
Az eredeti recept ír még 2 bodzavirág tányér virágait is a dzsemhez, de mivel az áztatás során elég sok virág belekerült én ezt hanyagoltam. Aki nem szeretné, hogy a virágok bele kerüljenek, amikor levet enged a cukros citromos eper, le lehet szűrni, az eperlébe áztatni a bodzavirágokat. Ebből könnyen kiszűrhető majd az estlegesen lepotyogó virág.  6 csinos kis üveg telt meg vele.

Pisztráng filé narancsos kuszkusszal uborkasalátával és zöldfűszeres krémmel (VKF! 48)

Édesvízi halaink, ez volt a 48. VKF! kiírás címe. De mivel ember tervez... szokták mondani, nem készültem el időre. Vagyis az első étel, amit készítettem, nem felet meg a saját magam állította mércének, így kigondoltam egy másikat. Csak azt nem kalkuláltam bele, hogy borzasztó strapás lesz a hétvége a szombati munkanappal és vasárnapi programmal, így nem célszerű az utolsó pillanatra hagyni az elkészítést és a posztolást.
A VKF! stafétát a Tarka Bárka kapta,  melyet két szabolcsi lány ír, azzal a gondolattal, hogy megkedvelteti a halakat olvasóikkal. Gabah, a Tavola in Piazza blog szerzője az Adria mellől a tengeri halakat és herkentyűket,  Gabi, a Flat Cat című blog szerzője az ország keleti csücskéből a hazai halakat.

A feladat halételek készítése a hazai vizekben megtalálható halfajok felhasználásával, elrugaszkodva a  halászlé-rántott ponty-sült keszeg szentháromságától. De mely halak is találhatók meg a hazai vizekben? Szerencsére van miből válogatni, ízletesebbnél ízletesebb fajtákkal találkozhatunk. Nekem a legnagyobb kedvenc a fogas és a süllő. Paprikás lisztben megforgatva megsütni, tepsis steak burgonyával, ecetes fejes salátával. De most egy kicsit fantáziadúsabb recept következik.
Az összefoglalóban (amibe végül az eredetileg készült ételem is bekerült, mivel egy kedves olvasómnak nagyon tetszett, és felhívta rá a figyelmet) olvastam egy hozzászólást, hogy kíváncsi lenne arra az ételre, amit időhiány miatt nem készítettem el a meghosszabbított határidőre sem. Így aztán most posztolom, amivel eredetileg készültem. Bőrén sült pisztráng filé, narancsos kuszkusszal, uborkasalátával és  zöldfűszeres créme fraiche-vel. Recept az essen&trinken 2012/4 száma alapján.
Nézzétek meg a VKF!48 összefoglalóját! Nagyon klassz halas ételeket találtok, akárcsak a Tarka-Bárka blogon. 

Hozzávalók:
2-3 szelet pisztráng filé (gyakran csak egészben tudjuk megvenni, én a főzősuliban tanultam halat filézni, de itt található egy jó leírás róla, nem is tudom miért halogattam eddig, miért tartottam a filézéstől és bőrén, serpenyőben sütéstől. Sokkal finomabb és a tálalás is esztétikusabb.)
só, bors, olívaolaj a sütéshez
 200 ml friss narancslé
100 g kuszkusz
1 evőkanál narancslekvár, só
 200 g créme fraiche (ennek hiányában a tejfölt sűrű szövésű anyagon lecsepegtetjük)
1 csokor zöldfűszer (petrezselyem, bazsalikom, zsázsa, sóska, ha van turbolya)
1 uborka szeletelve, kapor
2 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál fehérbor ecet


Elkészítés:
A kuszkuszt a felforralt narancslébe szórjuk, levesszük a lángról és lefedve hagyjuk, hogy megpuhuljon. Néha, átkeverjük, hogy ne legyen csomós. Ha megpuhult, belekeverjük a narancslekvárt, megsózzuk. Aki szereti a csípőset, tehet pele vékonyra szeletelt csilipaprikát is.
Az uborkát felszeleteljük és megforgatjuk az olívaolaj- fehérbor ecet keverékében. Kaprot szórunk a tetejére.
A créme fraiche-t összeturmixoljuk a megmosott, megszárított zöldfűszerekkel.
A pisztrángot kifilézzük, és egy serpenyőben bőrén megsütjük. Nem nagy lángon, bőrével lefelé sütjük.
Tálalás: A narancsos kuszkuszra tesszük a pisztráng filéket. Mellé az uborkaszeletek, egy pici tálkába pedig a zöldfűszeres krém, de tehetjük az uborka mellé is.