Rebarbarás clafoutis

A clafoutis francia eredetű édesség.  A hagyományos változatban feketecseresznye kerül bele, Franciaországban helyenként  egy kupica cseresznyepálinkát vagy rumot is adnak hozzá. Ebben a végtelenül egyszerű süteményben azt szeretem, hogy mindenféle gyümölccsel nagyon jól variálható. Leglátványosabb a bogyós gyümölcsökkel, de finom cseresznyével, körtével és a savanykás rebarbarával is.
Tegnap leszedtem az utolsó szál rebarbarákat a kertben és ebben a süteményben használtam fel. Remélem, hogy a tavasszal ültetett tövek átvészelik a telet és következő évben is megajándékoznak ilyen zsenge szárakkal. A lenti recept alapjául Segal Viktor körtés clafoutis receptje szolgált. Ez abban tér el a hagyományostól, hogy ő a tésztához tejfölt használ, amitől még lágyabb és krémesebb lesz a tésztája.

Hozzávalók: 75 g finomliszt tönkölybúzából, 75 g puha vaj, 75 g cukor, 150 g tejföl, 2 tojás, fél citrom héja, fél vaníliarúd kikapart magjai, 1 kávéskanál sütőpor, egy maroknyi  kockára vágott rebarbara (sajnos nem mértem le)

Elkészítés: 

A sütőt előmelegítjük 160 fokra. A rebarbara szárakat felkockázzuk. Én ezeket most nem pucoltam, mert annyira zsengék voltak.
A puha vajat kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, a citromok héját, a vaníliarúd kikapart magjait, majd a tejfölt és az egészet összedolgozzuk. A tojásokat felverjük, a végén ez kerül bele, majd az egészet robotgéppel összedolgozzuk.

4 db hőálló tálkát (az enyém 12 cm átmérőjű és 5 cm magas) kivajazunk, ebbe osztjuk el a tésztát. A tetejükre szórjuk a felkockázott rebarbaraszárakat, melyek kissé elsüllyednek a tésztában, de nem süllyed le az aljáig. 

35 percig sütjük a 160 fokos sütőben, én most légkeverés nélkül sütöttem. Kihűlve tálaljuk, a tetejét porcukorral meghinthetjük.