Francia cukrászat a Makifood főzőiskolában

Úgy alakult, hogy múlt hét szerdán felfigyeltem a FB-on Noémi (a Mandulasarok blog szerzője) játékában a Makifood Főzőiskola szervezésében megrendezendő francia cukrászat tanfolyamra. Rögtön jelentkeztem is, talán nekem kedvez a szerencse. Csütörötkön délután csöngött is a telefon, ismeretlen számról keresnek, mikor felveszem a vonal túloldalán csak ennyi hangzik el: "Gratulálok, nyertél!" Na, már majdnem letettem a telefont, mint ilyenkor szoktam, mire Noémi mondja, Mandulasarok!!!   Áááá....mire leesett.
Nagyon örültem és nagyon lelkesen mentem, hiszen a kurzust a Stephane Gerphagnon tartotta, aki a La Praliné főcukrásza. A Stephane-val készített interjút olvasva még jobban vártam a szombatot.
Persze annak is nagyon örültem, hogy egy másik bloggerinával Katucival is találkozhattam,  a Katucikonyha blog szerzőjével, aki nem mellesleg valami csodálatos tortákat készít. Itt ismertem meg Csabát, aki szintén remek gasztroblogot ír, a gyömbér.hu-t.

A kurzuson öt hagyományos francia pikniksütemény (pisztáciás és csokoládés brioche, madelaine, financiers, biscuit cuillére és biscuit daquoise) elkészítését tanultuk meg. Mondanom sem kell, hogy fantasztikusan sikerült mind. A recepteket, fázisfotókkal Katuci remek bejegyzésében olvashattok. Remélem nem bánja, ha belinkelem.(A brióst mindenképpen próbáljátok ki, isteni tésztája van.)

Ha tehetitek látogassatok el a Makifood egyik kurzusára (nagyon izgalmas a kínálatuk és nagyon modern helyen van mindez), Stephan leendő óráit is nagyon ajánlom Nektek, (minden hónapban tart kurzust a Makinál) ráadásul mindig más témakörben, a következő júniusban lesz, és Provance-i süteményeket fog sütni. Az órák francia nyelvűek, de kapunk egy tolmácsot, aki mindenben segít, és nagyon otthon van a cukrászatban is. Szuper kurzus volt, nagyon jól éreztem magam.

Pohárdesszertek

Pohárdesszertek Ferenczi Hajnalka tálalásában a Csillagánizs Főzőiskolában.

Gesztenyés pohárkrém:

Ez a gesztenyés desszert nálam erős versenyben volt a második helyért az epres pohárkrémmel. Az, hogy végül mégis nyert, annak az az oka, hogy gesztenyét egyébként nem szerető férjem az utolsó kanálig elfogyasztotta, majd közölte, ezentúl gesztenyepürét csak így kér. Ami jó az jó.

Bazsalikomos epres pohárkrém:

Bazsalikomos krém, friss eper, ropogós morzsa egy pohárban csak finom lehet. Ennek a pohárdesszertnek a receptje megtalálható a legfrissebb Szuflé magazinban. Annyit elrontottunk rajta, hogy 5 szál bazsalikom helyett 5 levél bazsalikomot használtunk, ezért nem lett a krém zöld. Sajnos a technológia nem engedte, hogy utólag hozzákeverjük. De azért így is nagyon finom volt. A saját poharamba belecsempésztem még némi krémmel elkevert bazsalikomot.

Tiramisu másként:

Többünk egyöntetű véleménye szerint ez a tiramisu mindent vitt. Az újdonság benne az, hogy babapiskóta, vagy hagyományos piskóta helyett egy marcipános piskótát készítettünk, amarettós kávéval locsoltuk meg. A krémhez pedig nem nyers tojást, hanem főzött krémet használtunk.

 

Tiramisu másként egy másik tálalásban 

A tiramisu tálalása egyébként is sokkal gusztább adagonként, mintha egy nagy tálból kanalaznánk ki. Még így is többféleképpen variálhatjuk. A titok egyébként a habzsákos adagolásban rejlik.

Köszönöm szépen a rengeteg ötletet Ferenczi Hajnalka cukrásznak. Bár az epres pohárkrémet nem nagyon engedte, hogy fotózzam, mert szerinte nem lett szép, azért remélem nem haragszik, hogy mégis feltettem.

Pierre Hermé macaronjai

 Amióta macaron lázban égek, lassan egy éve, azóta szeretném megkóstolni az igazi francia macaronokat. Persze kóstoltam jó néhányat már itthon, eddig egyedül a Zazzi cukrászdáé ízlett. (Tegnap kaptam egy tippet a Gerbaudra is.)

Persze az ember nem jut el olyan könnyen Párizsba, ezért amikor megtudtam, hogy Melinda barátnőm oda utazik, megkértem, hozzon nekem. Ő pedig nagyon komolyan vette a kérésemet, úgyhogy ezek a macaronok egyenesen Párizsból érkeztek, nem is akárhonnan, egyenesen  Pierre Hermé -től.

Amikor ma találkoztunk, erős önmérsékletet kellett tartanom, hogy meg ne kóstoljam azonnal. De jó kislány módjára megvártam, hogy hazaérjek és lefényképezzem őket. (Itt és most azért bevallom  útközben kettőt megkóstoltam.) 

Képek elkészültek, most már lehet kóstolni. Kisfiamnak is felajánlottam, erőteljesen tiltakozott, mondván kóstolt ő már épp eleget, értsem meg, neki nem ízlik. Jelentem, ez ízlett neki. Hiába, van ízlése, az én fiam.

Még egyszer ezer köszönet az ajándékért. Igyekszem meghálálni.