A mai programot ismerve ismét nagyon sok izgalmas dolog vár ránk. Kezdődött azzal, hogy reggel fél 7-re volt a találkozó hirdetve annak, aki a kalács dagasztást is szeretné látni és a kenyér hajtogatást is. Merthogy háromszor hajtogatott kenyér sült ezen a reggelen. Aki csak a kalácsfonást akarta megnézni, annak elég volt fél 8-ra érkeznie. Aki pedig inkább a pihenést választotta, azt 9 órára várta a megterített asztal a teraszon reggelizni.
Én 6-kor óra nélkül ébredtem, a szállásunkról átmentem a Majorba, itt már Tímea erős kávéval várt mindenkit, a csapat harmada meg is érkezett. Először megnéztük, hogy kell a kenyeret hajtogatni, majd formázni, ami a reggelihez készült. Ezután bedagasztottuk a kalács tésztáját, amit félreraktunk kelni.
A megkelt kalácstészta fonása következett, először négybe vágtuk, mivel ebből a mennyiségből négy csinos kalácsot fontunk. A fonást azért akartam mindenképpen megnézni, mert nekem eddig nem sikerült nagyon szépre, de nem jöttem rá, hogy a hibát hol követtem el. Igaz, csak 3 kalácsot fontam meg eddig, de a kisfiam már nagyon várta a gusztusos, nem csak finom kalácsokat.
Most már tudom, hogy nagyon fontos, hogy a fonatok azonos vastagságúak legyenek, így nem nyomja el egyik a másikat. Arra is figyelni kell, hogy ne túl laza fonatot készítsünk.
Hamarosan elérkezett a reggeli ideje. Megsült a kenyér, kisült a fonott kalács, tálalásra kerültek a tegnap készült finomságok. Juhtúrós körözött, amiben kapribogyó is van, petrezselymes csülökpástétom, portóis májas, mellé ribizli-áfonya chutney, finom sajtok (ezt nem mi készítettük, de nagyon finom volt).
Ennyi finomságot egy asztalon! Ráadásul mind egytől egyig saját készítés. Az általunk készített joghurtból gyümölcsjoghurtot kevertünk, úgy, hogy házi lekvárral ízesítettük. Tünde hozott kétféle lekvárt, az egyik sárgabarack pisztáciával és kakaóbabtörettel, a másik sárgabarack cseresznye Camparival. Tímea egy amaretto-s áfonya-cseresznye lekvárt hozott és kaptunk Várvizi Péter által készített ringló lekvárból is. Gyakorlatilag minden elfogyott. Reggeli után bementünk a házba, hogy meghallgassuk Várvizi Péter előadását.
Péter a franciaországi L'Auberge de I'Ill három Michelin csillagos étteremről mesélt nekünk, ahol már több alkalommal volt stázsolni. Gyönyörű fotókkal illusztrálta előadását. Elmesélte hogyan működik egy ilyen étterem, bemutatta a konyhát, hogyan épül fel, hogyan működik, milyen helyiségekből áll, milyen profi szervezést igényel, hogy a kint ülő 55 vendég mindent időben, maximális minőségben kapjon a tányérjára. Az eladás 2 óra volt, de csak úgy szívtuk magunkba Péter szavait, nagyon érdekes volt, az idő gyorsan elrepült.
Előadás után kaptunk egy finom, könnyű ebédet, amit ezúttal nem mi készítettünk. Ilyen változatos és kiadós reggeli után igazán jól esett a könnyű ebéd, igaz, ez is 4 fogásból állt. Sárgaparadicsom leves, kecskesajtos-mandulás gombóc, bazsalikomos-pesztós babfőzelék csirkemellel és mézes-vaníliás füge desszertnek. Remélem jól írtam mindent, ezeknek az ételeknek a receptjét később kapjuk meg.
A teraszon elfogyasztott finom ebéd után visszamentünk a házba, ahol az uzsonna elkészítése következett. Ez volt a hétvége egyik fénypontja, annyira finom volt. Vaníliakrémes-áfonyás pate a croissant. Nem tűnt bonyolultnak, főleg, hogy a tészta és a krém már elő volt készítve, azt Péter készen hozta. Ezt az eszméletlenül finom süteményt biztos, hogy el fogom készíteni itthon is.
Miután 2 tepsit telepakoltunk, átsétáltunk Légli birtokra, ahol már várt a befűtött kemence. Ebben sült meg az uzsonnánk. A sütemény mellé kísérőnek rozéfröccsöt kaptunk, az előző nap elkészült levendulaszörppel meghúzva. Tudom, ízlések és pofonok, nekem a levendulaszörp nem ízlett különösebben. Ez volt az egyetlen, amire a hétvége folyamán azt mondtam, hogy nem igazán jön be. Talán nem véletlenül mondják, hogy a levendula ételekben alkalmazása mennyire megosztó tud lenni.
Ennyi jó dolog után kaptunk 1 órányi pihenőt. Akinek volt kedve, az meglátogathatta a fazekas műhelyt, de volt aki inkább a csendes pihenőt választotta, mint jómagam is. 6 órakor volt ismét találkozó és fél 7-kor elkezdtük főzni a vacsoránkat a Csillagánizsban megszokott módon. Péter nagyon kitett magáért, mikor a vacsora menüt összeállította. Íme ma esti menü:
-Kacsamell és kacsamáj terrine falat (ezt nem mi készítettük, receptet kaptunk) -Korhely halászlé
-Fürj melle és combja mustármagos szósszal és szarvasgombával
-Capuccino csészében
A terrine-t Péter készen hozta, a mi dolgunk a többi 3 étel elkészítése volt. A desszert összeállításával indítottunk. Elsőként készítettünk egy, a képen is látható csészét ostyából. Még fület is erősítettünk rá karamellel. A csészébe 5 különböző réteg került és az egész valóban úgy nézett ki, mint egy capuccino. Eszméletlen ötletes és látványos. És persze finom is. Csokis piskóta, csoki mousse, espresso granita, ristretto hab, tetején tejszínhab, megszórva kakaóporral és kakaóbab törettel.
Desszert készítés után következett a korhely halászlé. Ez az az étel, amihez eleinte nem sok bizodalmam volt. Fehér lé, ecetben marinált zöldségek, gyömbér, tejföl. Jelentem, a hétvége egyik legfinomabb étele. kerekedett ki a bográcsban. A férjem, aki nagy halászlé rajongó, őt is levette a lábáról.
Ettünk ezen az estén fürjet is, ami igen jól sikerült, mellé finom salátát, sült skót felföldi burgonyát, tetején szarvasgombával. A serpenyőben sült fürj mell és konfitált fürj comb nagyon ízletes volt. Azoknak a gyönyörű szarvasgombáknak mindenki a csodájára járt. Ettem már korábban többször olyan ételt, mely ezzel volt fűszerezve, de a kezemben még sose tartottam, ráadásul nem kis méretűek voltak, nagyobb diónyiak.
Az est zárásaként pedig a desszert tálalása. Minden elismerés Várvizi Péternek, hogy így megkomponálta. Nagyon finom volt, nem csak látványos. Francia szókincs ismét sok új kifejezéssel bővült.
Elsőként hajszálvékony ostyalapok feltekerésével készült a csésze (Masse Barquette), ebből az ostyalapból készült a fülük is, amit karamellel ragasztottunk az oldalára.
A csészébe a következő rétegek kerültek sorban: Először liszt nélküli csokis piskóta (Biscuit chocolat), majd egy csokoládé mousse (pastilla au chocolat) erre a kávésorbet (granité au café), majd egy risretto-s tejszínes hab (espuma au capuccino), erre került friss tejszínhab (chantilly), a végén pedig az egész meg lett szórva kakaóporral és kakaóbabtörettel (poudre au cacao, grué cacao).
A fogások mellé kaptunk borokat is Légli Gézától. Ezúttal 3 másikat kóstolhattunk. Jó hangulatban telt az este a teraszon, gyertyafénynél. Nagyon intenzív és eseménydús nap után éjfél előtt köszöntünk el asztaltársaságunktól. Milyen szerencse, hogy holnap 10 órára lett meghirdetve a reggeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése